Különleges időszak a nagyböjt. Alkalmas arra, hogy megkeressük önmagunkban azt a jó embert, akit az Úristen belénk álmodott.
Segítenek ebben szertartásaink is. Vasárnaponként a megszokott dallamok helyett az ünnepélyesebb Nagy Szent Bazil liturgiáját énekeljük. Hétköznap estéken előre megszentelt áldozatú liturgiára járhatunk – Máriapócson hétfőtől péntekig, minden nap 17 órától.
Pénteken még felemelőbb volt az esti szertartás. Örültünk a lehetőségnek, hogy Fülöp metropolita atyával imádkozhatunk, az ő tanítását hallgathatjuk, hisz ez csak ritkán adatik meg.
A böjti időszak felénél az is megállásra késztet, hogy a keresztet a templom közepén találjuk. Énekszövegeink arra sarkallnak, hogy ne csupán a liturgikus tér, hanem életünk fókuszába is a megváltást helyezzük!
Hétfőn, szerdán és pénteken reggel fél 7-től utrenyét végzünk. A hétfőiből egy rövid részlet:
„Hódoljunk, hívek, a Szent Fa előtt, melyre a mindenség Alkotója fölmagasztaltatott. Itt van, hogy testben és lélekben megszentelje a hozzá járulókat, hogy a híven böjtölőknek, s a Krisztust mindenkor magasztalóknak bűnét lemossa, mint egyetlen Jótevő.”