A főtt búzából, dióból, mézből és különböző szárított, vagy aszalt gyümölcsökből készülő eledelt már az V. századtól fogyasztották a böjtölő keresztények. Nagyböjt első péntekjén, az Előre megszentelt áldozatú liturgia keretében szokás szentelni templomainkban a kolibát.
Mitagadás, van munka az elkészítésével, hiszen a búzát meg kell tisztítani, többször átmosni, puhára főzni. A belevalókat apróra vágni órákig tart. Viszont közösségteremtő, mert az egyházközségek általában nem megvásárolják a diót, mogyorót, gyümölcsöket, mazsolát, hanem „összehordják a hívek”. Sok helyen asszonyok jönnek össze vágódeszkával, éles késsel, hogy előkészítsék a finomságokat. Mindenki beletesz valamit – hozzávalót, munkát –, s a közös imádság után együtt fogyasztjuk el a kolibát. Praktikus fagyitölcsérben szétosztani, akkor műanyaghulladékot sem halmozunk.