Az idei első rekollekciót pénteken tartották Máriapócson a Nyíregyházi Egyházmegye papjai és papnéi számára.
Az összejövetel a Nagyböjtöt megelőző ún. kiengesztelődési vecsernyével kezdődött. A hagyományoktól eltérően, tekintettel a járványhelyzetre, nem járultak püspökük, illetve egymás elé az atyák. Ölelés, „pax”-olás nem lehetett, de a bocsánatkérés egymástól és a hívektől így is megtörtént. Neheztelés, harag nem nyomaszthat senkit sem a Húsvét előtti bűnbánati időszakban.
A rekollekció programjába váratlan elem is került. Sajnálatos az apropója: az orosz-ukrán háború kitörése, annak következményei az egyházmegye területén szolgálókat különösen is érinti, hiszen több parókia a határ mentén, vagy annak közelében található. Ezért Orosz István atya telefonon kért első kézből információt Bacskai József főkonzultól. Kihangosított mondatai higgadt és korrekt tájékoztatást adtak, ám azt is előre vetítették, hogy sok feladat vár mindannyiunkra.
Csak ezt követően kezdődött a rekollekció tervezett előadása, amely a gyászról (legalább 40 féle életesemény létezik, ami gyászt von magával), a gyász fázisairól, a veszteség feldolgozásáról szólt. Dr. Sarungi Emőke egészen konkrétan fogalmazta meg, milyen mondatokkal segíthetünk, és melyek azok a rendszeresen kimondott, vígasztalásnak szánt gondolatok, amikkel csak ártunk… Kérte, tiszteljük egymás gyászát, mindenki gyásza egyedi, semmiképp nem várható el, hogy egyformán gyászoljunk, miközben mindenki vesztesége egyértelmű. Kitért arra is, miként beszéljünk a témáról, hogyan „engedjük” gyászolni a gyermekeket, mit mutassunk meg nekik a magunk gyászából.
Dr. Papp Tibor szerint ez felért egy továbbképzéssel. Hiszen sokat tanultunk, ugyanakkor több olyan gondolat hangzott el, ami már-már provokáló, vagy legalábbis továbbgondolandó…
Amikor döntés született ennek a rekollekciónak a témájáról, még nem tudhattuk, hogy milyen sok embertársunkat ér veszteség épp ezekben a napokban a háború miatt… – mondta Ábel püspök atya. Imádsággal és tevékeny szeretettel segítjük a menekülőket. Együtt is imádkoztunk értük péntek este. Tegyük tovább is, Fülöp atya felhívása szerint minden este 8 órakor, és segítsünk tehetségünkhöz mérten: