Áldozócsütörtökön, ahogy jó ideje minden nap, a máriapócsi kegytemplomban elhangzottak azok a könyörgések, amelyekkel a pusztító járvány megszűnését kérjük Urunktól, imádkozva mindazokért, akik a betegségtől szenvednek, akik veszteséget élnek meg, gyászolnak, akik gyógyítanak, önkénteskednek, lelki vígaszt nyújtanak, akik lelkiismeretesen végzik munkájukat a közösség érdekében.
Mennybemenetel ünnepén azért volt különleges súlya az imádságnak, mert római és görögkatolikus testvérek közösen könyörögtek a 11 órai liturgiában. Molnár József nyírbélteki plébános atya prédikációjában a napi ünnephez kapcsolta az Istenszülő fatimai üzeneteit, és külön kitért egy évfordulóra: a Szent II. János Pál pápa elleni merényletre. A három esemény közös üzenetére világított rá: Jézus Krisztus, Mária, a szentek mindent megtettek értünk, ám vannak dolgok, amiket csak mi, személyesen, egyesével tehetünk meg! Tartsunk bűnbánatot, éljük az életünket tisztán, Istennek tetsző módon. Ez a mi részünk. Ezt tehetjük hozzá világunkhoz.
A Szent Liturgia után a római katolikus testvérek litániát végeztek az Istenanya csodálatos ikonja előtt, s ahogyan a görögkatolikus szertartásba a vendégek, úgy a Mária-ájtatosságba a helyiek csatlakoztak be.
„Add, hogy egy szájjal és egy szívvel dicsőítsük és magasztaljuk a te fölséges nevedet, Atya, Fiú és Szentlélek!” (Aranyszájú Szent János)