Van, ami tőlünk függ. Van, ami nem. Helyesebben: nem tőlünk függ, még pontosabban: tőlünk független.
Ez utóbbi karácsonykor: a születés, Jézus Krisztus megtestesülése. Ami mindenképp megtörténik. Ha várom, ha nem. Ha készülök rá, ha nem. Ha reagálok rá, ha nem. Ha hiszek benne, ha nem.
Idén egyéb is akadt a körülményekben, ami általunk nem, vagy csak kevésbé befolyásolható. Valamennyire lehet védekezni a vírus ellen, de mindannyiunkra leselkedik, és nem tudhatjuk, mikor, melyikünket, milyen mértékben támad meg.
Ám fontos dolgok állnak rajtunk. És biztosra veszem, hogy éppen ezeken múlik, mit érzünk most: teljes volt-e a karácsonyunk ebben a különleges, nehéz helyzetben?
Máriapócs „biztosította” a lehetőséget. Konkrétan november 15-től kezdve, amikortól hetente három alkalommal kora reggel utrenyét végeztek a kegytemplomban. Orosz István atya azt mondta, maga is meglepődött, amikor első alkalommal tizennyolcan gyűltek össze. (Ennek örömére van is folytatása: hétfőn, szerdán és pénteken végzik továbbra is ezt a szertartást).
Hétről hétre gyertyát gyújtottak a téren, egyfelől illusztrálva az ünnep közeledtét, másfelől lehetőséget teremtve a közösséghez tartozó civilek bíztató gondolatainak meghallgatására.
A karácsony előtti napokban rövid videoüzenetekben a Máriapócson szolgáló atyák adtak további lelki muníciót.
December 24-én királyi imaórákat imádkoztak, délután nagy alkonyati istentiszteletet végeztek Nagy Szent Bazil liturgiájával, éjszaka a nagyesti zsolozsmát és éjféli Szent Liturgiát tartottak. Majd három napon át vasárnapi istentiszteleti renddel, a helyi atyák nagyszerű prédikációival töltekezhettek a kedves hívek. Az ünnep két napján Ábel püspök atya is a pócsi szertartásokon vett részt, általa részesültek az Úr áldásában. Az egyháztanács tagjai közül ketten, akik kiemelkedő odaadással szolgálják a közösséget, az áldás mellett külön köszöntésben is részesültek. Példamutató a templomi jelenléte Lőrincz Péter világi elnöknek, és Szabó Mihály képviselőnek.
A szentbeszédek kérdése, hogy megszületik-e a lelkünkben Jézus Krisztus, illetve, ha igen, tudunk-e úgy élni a hétköznapjainkban, hogy Őt képviseljük? A szentbeszédek üzenete pedig: a Kisded születése, és Jézus Krisztus második eljövetele közötti idő – saját életünkben születésünktől testi halálunkig – értékes, Istennek tetsző eltöltése kizárólag rajtunk múlik!
„Használjátok ki az időt…” (Ef 5,16)
Adjunk hálát az elmúlt esztendőért december 31-én 17.00-tól a kegytemplomban Szent Liturgia és vecsernye keretében!