A máriapócsiak karácsonyi felkészülése hetekkel ezelőtt kezdődött. A tágas téren felállított, hat gyertyát számláló koszorú körül minden vasárnap összegyűlünk, időt szánunk arra, hogy ne csupán külsőségekben, de lélekben is valódi ünnepet tudjunk ülni. Készületünk része lehetett vasárnap a 9 órai Szent Liturgia is, amelyet szeretett megyéspüspökünk, Ábel atya mutatott be. Szelíd, ám határozott biztatást kaptunk tőle a prédikációban. A gyerekekhez fordulva üzent a felnőtteknek…
„Hányadik osztályba jártok?” A többségében elsőáldozásra készülők kórusban válaszolták, hogy harmadikba. „És ugyanazt tanuljátok harmadikban, amit másodikban tanultatok, vagy még korábban?” Nyilvánvaló volt a válasz. Ugyancsak szomorú lenne, ha a lelki fejlődésünk megrekedne, ha nem fejlődne évről évre. Jó és okos megvizsgálni, hogy a tavalyi, tavaly előtti karácsonyi bűnbánati időszakhoz képest hol tartunk, mi változott az életünkben, közelebb kerültünk-e az Üdvözítőhöz.
