Az oltár körül a hálát adó Lajos atya mellett egykori évfolyamtársa, id. Beregi István atya állt, aki a liturgia végén összefoglalta az ünnepelt életútját. István atya tanúja volt a hat évtizednek, sőt, már gimnáziumba is együtt jártak. Ismeretségük tizenévesen kezdődött. Harmadik diáktársukról is megemlékeztek: Zatik János atya már előre költözött, de hitünk szerint itt van velünk – mondta Beregi atya.
Együtt végezte a liturgiát Lajos atyával Ihnáth János atya is. Korábban is szoros volt a kapcsolatuk. Jelenleg pedig az ünnepelt és felesége Máriapócson a Szent II. János Pál Idősek Otthonának lakója, amely intézménynek lelki vezetője János atya. Méltó volt hát a közös imádság, emlékezés, amelynek ünnepélyességét Molnár Dezső diakónus atya is emelte.
Talán a legmeghatóbb, hogy Lajos atya mellett a kegyhelyen szolgáló fia, Orosz István atya is az oltárnál állhatott. S a prédikációt is ő mondta. A felolvasott evangéliumi szakasz (Lk 14, 16-24) alapján édesapjának, illetve általánosan a papi hivatásnak a lényegét fogalmazta meg: Krisztus meghívása elhangzott, s a pap feladata azt hírül vinni, tolmácsolni. Amikor a meghívottak kifogásokat találnak, nem elkeseredni, hanem újból és újból próbálkozni, mindenki felé közvetíteni az üzenetet.
Így valósulhat meg Lajos atya papi jelmondata, amelyet elsőmisés, majd ezüst illetve arany liturgiás, most pedig a gyémánt liturgiás emlékikonra is rányomtatott: „Az Örök Élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3).
Ábel püspök atya is köszöntötte és éltette Lajos atyát és feleségét, s hála legyen az Úrnak, teli templom énekelte számukra, hogy „Éljenek soká…!”
A gyémánt liturgiáját ünneplő atya miroválással közvetítette Isten áldását a jelenlévőkre.
