Ábel atyával imádkoztunk a máriapócsi kegytemlomban szerda este. Prédikációjával sokat segített abban, hogyan viszonyuljunk életünkben a kisebb és nagyobb változásokhoz, fordulópontokhoz. Óhatatlan, hogy egy-egy ilyen alkalommal ne érezzünk veszteséget. Hiszen attól fordulópont, hogy onnantól az életünk nem folytatódhat ugyanúgy, mint addig, vagy ahogyan azt mi elképzeltük. Valamit magunk mögött hagyunk, valamit elveszítünk… Amíg pusztán a veszteségre tudunk koncentrálni, addig gyászoljuk mindazt, ami már nem a miénk. Akkor „gyógyulunk”, amikor elengedjük ezeket. De még ez sem elegendő. Egy harmadik fokozatra is megtanít bennünket a mai evangélium: ne csak elgyászoljuk, elengedjük veszteségeinket, inkább mi magunk ajándékozzuk oda Krisztusnak! Úgy, ahogyan a bűnös asszony odaönti Jézus lábára az olajat, úgy, ahogyan a Megváltó odaajándékozza önként az életét értünk…
Ma délután 4 órára várjuk mindazokat, akik a kínszenvedési evangéliumok végighallgatásával is szeretnének készülni az ünnepre!