Eltelt a Nagyböjt első hete. Hétfőn, szerdán és pénteken reggel utrenyét végeztünk, minden este Előre megszentelt áldozatú liturgiát. A Máriapócson szolgáló atyák mindegyike vezetett szertartást, amelyeken – nagy örömünkre – ministránsok is segédkeztek. A lányok a szentélyen kívül vállaltak feladatot: a zsoltárok olvasásával járultak hozzá a közös imádsághoz. Pénteken este a böjt jellegzetes eledelét, a kolibát Kiss Andor atya áldotta meg.
Istentiszteleteink szövegei sokat segítenek abban, hogy megértsük, mennyire szeret bennünket az Istenünk. Amikor a böjt I. vasárnapjához érkeztünk, Grunda Dávid atya összefoglalta az elmúlt hét felolvasott ószövetségi szakaszait, s egy hétköznapi példát hozott. Amikor a náthás kislányának az orrát kell szívni, a másfél éves gyermek tiltakozik, mert nem érti, nem tudja, hogy hosszútávon az a jó neki, ha szabadon lélegzik. Ádám nem értette, hogy az a jó neki, ha nem eszik a tudás fájáról. Ellenkezésének súlyos a következménye. Vigyázzunk, mi magunk nehogy hasonló hibát kövessünk el! Higgyük, hogy az Üdvözítő a legjobbat akarja, a legjobbat szánja nekünk!
Mindenkit szeretettel várunk a reggeli utrenyékre, imaórákra, s az esti liturgiákra! Idősek és betegek számára is van lehetőség a bekapcsolódásra:
„Böjt által igyekezzünk megtisztulni bűneink szennyétől, és az irgalmas tettekkel, s a szegények iránti szeretettel!” (Alkonyati zsolozsmából)