Oltalmába vette az Istenanya a máriapócsiakat a ragyogó napsütéssel, a csodálatos időjárással: kellemes őszi melegben búcsúzhattak a kinti szertartásoktól. Ugyanis minden évben az Istenszülő Oltalmának ünnepéhez (okt. 1.) kapcsolódóan ez az utolsó olyan zarándoklat, amelyet még a szabadban, a belső tábori oltárnál tudnak megtartani.
Oltalmába vette az ide gyalogosan, kerékpárral, autókkal, illetve autóbuszokkal érkező zarándokokat, akik nagy számban jöttek Máriapócsra erre a hétvégére. Közülük – bízva abban, hogy másokat nem sértünk meg – kiemeljük a kisvárdai közösséget, akiket Tamás Ferenc atya „haza hozott”. Hiszen ő e település szülötte. S még hangsúlyosabban említjük azt az ötven férfit (Orosz István atya szavaival: ez ötven családot jelent!), akik Terdik János atya szervezésében két nap alatt Debrecenből gyalogoltak el Máriához. Egyikük arra a kérdésre: nehéz volt? , azt válaszolta: – Ebben a társaságban semmi nem nehéz! – A szombat esti vecsernye végén külön köszöntötte őket a kegyhelyigazgató atya is.
Vasárnap utrenyével kezdték a napot, majd a 9 órai Szent Liturgiában dr.Legeza József atya szolgált prédikációval. Ha valaki megérezhette élete folyamán az Istenanya védelmét, akkor bizony, az ő, aki többször élt meg súlyos betegséget. A két délelőtti liturgia között Bodnár Attila, mátészalkai iskolalelkész tanítása hangzott el, ószövetségi személyek történetét állítva a hallgatóság elé. (https://www.facebook.com/mariapocsnemzetikegyhely/videos/309489474272874) Az ünnepi, 11 órakor kezdődő liturgiát a Hajdúdorogi Főegyházmegye helynöke, dr.Seszták István vezette.
Valóban az Istenszülő védelme és az Úr áldása volt ezen a napon, a sok-sok jókedvű, fiatal családon, a tanításokat figyelmesen és fegyelmezetten hallgatókon, mindazokon, akik a kegyhelyen együtt imádkoztak ezen a hétvégén.