“Mely igen fölségesek a te műveid Uram, mindeneket bölcsességgel cselekedtél!” (103. zsoltár) Az Isten megteremtette ezt a világot és látta Isten, hogy jó. De valami még hiányzott hatodik napra virradóra: nem volt senki, aki gondoskodjon mindarról, amit az Isten alkotott. Az Isten megteremtette a világot, ezt a csodálatos világot teremtményeivel együtt, aztán megteremtette az embert is, hogy legyen, aki „birtokba” veszi, műveli azt.Bár talán néha nehéz és kihívásokkal teli a gazdák, földművesek, a földeken dolgozók élete, hivatása, foglalkozása, sajnos gyakran az időjárásnak, a körülményeknek is ki vannak szolgáltatva, hálás, mondhatni szent és igazán fontos az a munka, amit végeznek, hiszen azt a földet művelhetik, azon a földön dolgozhatnak, amit az Isten adott nekünk. S ha nem szakrális, hanem profán oldalról közelítjük meg az egészet, akkor is be kell, hogy lássuk: ez is, mint annyi más az életben, koprodukció. Mit értek ez alatt? A liturgia szó a görög leiturgia szóból származik és azt jelenti: közös tevékenység. A liturgiát, a szent misét a pap a hívekkel együtt, közösen végzi, aktív résztvevői és nem csak kívülálló szemlélői az eseményeknek. Kicsit azt hiszem, ilyen a mezőgazdaság is. Isten és ember közös műve. És ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Meglehet, a babérokat mi aratjuk le, mi érezzük majd munkánk gyümölcsét, de a földet az Isten adja, az esőt vagy éppen a szárazságot az Isten adja – talán túl profán leszek most és elnézést kérek a szóhasználatért, de ne hagyjuk ki Istent a „buliból”. Mi továbbra is csak teremtmények vagyunk, az irgalmas és emberszerető Isten kezében vagyunk, egy porszem a gépezetben, de az Isten erről a porszemről is gondoskodni akar.Az első Korintusi levélben ezt írja Pál apostol: „Aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből.” Hit és remény nélkül természetesen ez a munka, ez a hivatás sem élhető meg és ez a mai alkalmunk is hitből és reményből táplálkozott. Mert hiszünk abban és reméljük azt, hogy az Isten a mi imádságunk és a szenteltvíz által, a Szentlélek erejével megáldja kezünk munkáit, gépeinket, mindazt, amik szükségesek, amiket használunk a munkavégzéshez. És erre az áldásra bizony szükség van, mert – hogy egy népszerű magyar sláger címét idézzem – egyedül nem megy. „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik felette.” – mondja a zsoltáros. Ha hiányzik a hit, az áldás, az Isten az életünkből, mindennapjainkból, munkánkból, minden hiábavaló. Mert életünk sok bizonytalansága mellett van, amiben biztosak lehetünk és ezt már Szent Pál apostol is megfogalmazta kérdésként: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Ebben a reményben áldottuk ma meg a búzát, a mezőgazdasági gépeket, a traktorokat, azok vezetőit. Kívánom, hogy az imádság és a szenteltvíz ereje, valamint a Jóisten áldása kísérje Mindnyájukat és érezzék is ezt a kegyelmet ne csak munkavégzésük során, de életük minden napján is.(Szöveg: Rozsályi Görögkatolikus Parókia)
