Ami Máriapócson egészen mást jelent, mint amikor az ötnapos munkahetet szakítja meg egy plusz pihenőnap.
Nagyboldogasszony búcsúja már péntek délután elkezdődött. A különleges módon szervezett ifjúsági (gyalogos) zarándoklat a kegyhelyre érkezett, s azonnal Paraklisszal köszöntötte az Istenszülőt. Igaz, a templomban nem fiatalok tolongtak, hanem az ő fényképeiket helyezték el a székeken. Hiányzott ebből a hétből a személyes találkozás, hiányoztak az ölelések, a nevetések, de a technika segítségével lehettek közös imádságok, elérhetőek voltak az atyák elmélkedései. Ezek mindegyike Jézus boldogság-mondásairól szólt. Szintén a nyolc boldogságot elmélkedték végig azok a résztvevők, akik a szombati lelkinapon a települést körülölelő zarándok-útvonalon, a Boldogságok Útján gyalogoltak.
Az ünnep előestéjén Fülöp metropolita atyával virrasztottak a kegytemplomban a hívek. Másnap, augusztus 15-én, a 11 órai Szent Liturgiában Kapin István debreceni parókus prédikált, aki a boldogság-keresést a 127. zsoltárt idézve magyarázta: „Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, kik az Ő utain járnak…”
Miközben az ifjúság zarándokolt, a kegytemplom előtti téren megkezdődtek az ilyenkor hagyományosan végzett szertartások. Kis vecsernye, római katolikus szentmise, majd Szent Liturgia. A kora esti órákban elhunyt szeretteinkért a temető közepén felállított keresztnél végeztek Parasztászt.
A szombat esti virrasztásra a fiatalok is visszaértek, a templomban Akathisztoszt, előesti nagyvecsernyét, és utrenyét végeztek.
Akik az éjszakai utrenyén nem tudtak részt venni, azok vasárnap reggel kapcsolódhattak be a reggeli dicsőítésbe. A búcsú római katolikus misével, katekézissel, imaórával és püspöki Szent Liturgiával folytatódott. Máriapócs Nemzeti Kegyhely facebook-oldalán visszanézhető Kiss Zsolt nyírbátori parókus atya tanítása.
A liturgiában az ünnepi beszédet Fülöp érsek atya mondta. A felolvasott evangéliumi szakaszból (Lk 10,38-42; 11,27-28) mindössze ennyit emelt ki: „egyszer csak megállt”. Márta, aki gondoskodó háziasszonyként akkor állt meg, amikor már nagyon igazságtalannak érezte saját helyzetét, szemrehányást tesz: „nővérem egyedül hagyott engem szolgálni”. Mária hamarabb állt meg, ő már korábban rádöbbent, hogy meg kell állnia, Jézus mellé kell telepednie, Jézustól kell tanulnia. Minket megállított a vírus. Vajon ez csak kényszerpihenő, vagy igazi, felismerésekkel teli megállás? Meg kellett állnunk, de ez a megállás abban, hogy jobban szeressünk, ezáltal boldogabbak legyünk, nem akadályoz – utalt az ifjúsági zarándoklat gondolataira is a főpásztor.
Hosszú volt a hétvége, imádsággal, szép pillanatokkal, mélyülő hittel. Orosz István kegyhelyigazgató atya szerint „családiasra sikerült”, hiszen a korlátozások miatt az előző évekhez képest kevesen jöttek Máriapócsra. Köszönjük a részvételt azoknak, akik itt voltak, ugyanígy köszönjük, hogy sok ezren otthonról, az élő közvetítés segítségével kapcsolódtak be a kegyhely szertartásaiba! Fordítsa a Jóisten javunkra ezt a hétvégét is!
(fotó: Hoskó Imola, Orosz Éva, Orosz Rita)