Az elmúlt vasárnapon olvastuk a liturgiában a vámosról és a farizeusról szóló példabeszédet (Lk 18,9-14).
Az elmúlt vasárnapon olvastuk a liturgiában a vámosról és a farizeusról szóló példabeszédet (Lk 18,9-14).
Az imádáság különbözőségéről hallhattunk. A farizeus a törvény teljesítésében látta saját, önerőből megvalósítható üdvösségét, és elhitte, hogy már most tökéletes. Pedig keményszívű és önző volt, mert lehet, hogy a törvényt szépen betartotta, de másokat megvetett.
A vámos pedig, tudva a saját gyöngeségeit, csak ennyit sóhajtozott: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Ő tudta, hogy a megigazulást csak Istentől kaphatja, ő pedig a bűnbánattal, úgymond segíti Isten munkáját.
Böjtre való hangolódásunkban hagyjuk, hogy Isten rendezhesse a kapcsolatunkat, válasszunk olyan böjti jófeltételt, amit kitartóan végig tudunk csinálni húsvétig, és ne felejtsük el magunkénak tudni a vámos fohászát: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!